 |
 |
 |
|
 |
Valóság vagy álom CD címke.
|
 |
 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
 |
Lavina együttes: Valóság vagy álom?
|
|
|
1. Álom 3:51
2. Valóság vagy álom? 4:33
3. Ne félj! 4:24
4. Elmentél szépen csendesen 4:56
5. Létezik reinkarnáció!? 3:18
6. Kereslek 4:51
7. Nem vagyunk egyedül! 5:08
8. Szabó Gábort hallgatva 5:12
9. Visszatérés a halálból 3:48
Zene : Dérer - Görög
Szöveg : Görög László
Hangszerelte : Dérer József
Zenei rendezõ : Görög - Dérer
A felvételek a LAVINA stúdióban készültek 1996.-ban.
Valóság vagy álom? CD borító
|
|
Dérer József: Gitár, billentyûk, vokál, szintetizátor programok.
Görög László: Ének, bassgitár, vokál.
..........SZÖVEGEK.....
Álom
Visszatérõ régi álmom, nyugodtan fekszem az ágyon
Kívülrõl látom önmagam
Olyan nagy a csend, hogy érzem, varázslat vesz körül
Tudom minden sikerül
Meglebben a függöny sarka, egy szellõ simogatja
Átsuhanok az ablakon
A lakótelep alszik mélyen, ragyognak a csillagok
Repülök s boldog vagyok
Sajnos csak álom ez, ébren nem érzem ezt
Repülni nem tudok hiszen, nincsenek szárnyaim
Csak ilyen furcsa álmaim
Kihalt szinte minden utca, nincs nyitva Bár se kocsma
Álmosan tekint rám a hold
Lámpafény is néhol ég csak, sötétek az ablakok
Úgy érzem, egyedül vagyok
Én is nyugovóra térek, testembe visszalépek
Nehéznek érzem önmagam
Újra hallok minden hangot, az álom véget ért
De nem felejtem semmiképp
Gyönyörû álom ez, ébren nem érzem ezt
Repülni nem tudok sajnos, nincsenek szárnyaim
Csak ilyen furcsa álmaim
Valóság vagy álom?
Köd lepi el a folyót
Már nem látszik a part
Egy bizonytalan érzés, fogva tart
Nem mûködik a radar
A hajómotor áll
Egy narancssárga fény tör a ködön át
Valóság ez vagy csak álom
A választ sajnos nem tudom
Valóság ez vagy csak álom
Kérdezem, te hátha tudod
Most egy furcsa helyen vagyok
Apró, szürke figurák
Szõrtelen csupasz fejek, az ész megáll
Bámulnak, mint egy vadat
Nézésük éles, mint a kés
Mikor jön már végre az ébredés
Valóság ez vagy csak álom
A választ sajnos nem tudom
Valóság ez vagy csak álom
Kérdezem, te hátha tudod
Hallom, ahogy szólnak
De szájuk mozdulatlan áll
A szavak gondolatként jönnek át
A félelmeim nagyok
A testi erõ mit sem ér
Kicsik mégis õk nõnek énfölém
Valóság ez vagy csak álom
A választ sajnos nem tudom
Valóság ez vagy csak álom
Kérdezem, te hátha tudod
Végre lent a hajon,
A köd is oszlik már
Újra él a radar, a motor jár
Csak bámulom a vizet
Piszkos szürke lötty
Pár perc alatt eltelt a délelõtt
Valóság ez vagy csak álom
A választ sajnos nem tudom
Valóság ez vagy csak álom
Kérdezem, te hátha tudod
Ne félj!
Különös éjszaka volt
Az égen táncolt a hold
Emlékszem bénultan néztem
Hirtelen nagy lett a csend
A tücsök sem ciripelt
Szinte meghalt minden
Ekkor egy hang megszólalt bennem
Ne félj
Mi nem bántunk téged
Ne félj, ne félj
Mi nem bántunk téged
Ne félj, ne félj, ne félj
Mi nem bántunk téged
Hiába nyugtatgatott
Rémülten álltam ott
Bevallom nagyon féltem
Hisz láttam nem is a hold
A színe megváltozott
Villogott furcsa fényben
És az a hang még mindig szólt bennem
Ne félj
Mi nem bántunk téged
Ne félj, ne félj
Mi nem bántunk téged
Ne félj, ne félj, ne félj
Mi nem bántunk téged
És az a hang még mindig szólt bennem
Ne félj
Mi nem bántunk téged
Ne félj, ne félj
Mi nem bántunk téged
Ne félj, ne félj, ne félj
Mi nem bántunk téged
Egyszer csak vége lett
Körülöttem megszûnt a csend
Újra élt minden
A fény távolodott
Már nagyon messze volt
De a hang még itt szólt bennem
Ne félj
Mi nem bántunk téged
Egyszer még eljövünk érted
Ne félj, ne félj
Mi nem bántunk téged
Ne félj, ne félj, ne félj
Egyszer még eljövünk érted
Nem tudom mit is láttam
Megtörtént, vagy hallucináltam
Nem tudom mit is láttam
Megtörtént, vagy hallucináltam
Nem tudom mit is láttam …………Ne félj, ne félj
Megtörtént, vagy hallucináltam
Nem tudom mit is láttam …………Ne félj, ne félj, ne félj
Megtörtént, vagy hallucináltam
Elmentél szépen csendesen
Elmentél szépen csendesen
Csak állok letörten nélküled
Itt hagytál drága Nagymamám
Hiányod borzalmasan fáj
Elmentél egy õszi hajnalon
Rideg falak közt kórházi ágyadon
Nem foghattam le a két szemed
Nem simogathattam a fejed
Szívemben te még most is élsz
Szépnek látlak, úgy, mint nem is rég
Mond az élet miért könyörtelen
Miért fosztott meg tõlem hirtelen
Hogyha van reinkarnáció
Közeledben élni volna jó
Mert már csak ez az egy remény maradt,
Hogy még egyszer újra lássalak
Létezik reinkarnáció!?
Biztos, hogy éltem már
Nem ez az elsõ életem
Oly sokszor éreztem
Ez megtörtént már énvelem
Vannak furcsa álmaim
Forró sivatagi tájakon
Olyan különös víziók
Hiszen sosem jártam ott
Mond, hányszor él az ember
Mond, veled történt e már ilyen
Mond, ugye nem ér véget az élet
Létezik reinkarnáció
Szeretném hinni azt
Hogyha egyszer meghalok
Lesz még folytatás
És újra játszhatok
Nem múlik minden el
Egy pillanat alatt
Csak a testem porlad el
S belõlem valami megmarad
Mond, hányszor él az ember
Mond, veled történt e már ilyen
Mond, ugye nem ér véget az élet
Létezik reinkarnáció
Kereslek
Felhõk, mögé bujt el a nap, nem tündököl
A fényét rég nem láttam
Nincsenek ünnepnapjaim, nem látogatsz
Hiába várlak téged
Kereslek, hiányzol nagyon
Kereslek, az eget bámulom
Képzeletben itt vagy énvelem
Éjszakánként rólad álmodom
Hiányzol nagyon
Amikor megismertelek, úgy néztél rám
Perzseltél, majd elégtem
Féltem, mert furcsa volt nagyon, a szõrtelen
Törékeny szürke tested
Kereslek, hiányzol nagyon
Kereslek, az eget bámulom
Képzeletben itt vagy énvelem
Éjszakánként rólad álmodom
Hiányzol nagyon
Elmentél rég nem láttalak, hogy merre jársz
Nem kapok erre választ
Az arcom könny borítja el, kisírt szemem
Könny fátylán téged látlak
Kereslek, hiányzol nagyon
Kereslek, az eget bámulom
Képzeletben itt vagy énvelem
Éjszakánként rólad álmodom
Hiányzol nagyon
Nem vagyunk egyedül!
Miért gondolod, hogy a földön van csak élet
Miért hiszed, hogy egyedül vagyunk
Miért gondolod, hogy a földön van csak élet
Miért hiszed, hogy egyedül vagyunk
Bíbor leplet von reám egy felhõ
Elõttem áll több apró szürke lény
Mandula szemük érzelemtõl mentes
Átható pillantásuk sugárzik felém
Nem tudom, honnan érkezhettek hozzám
Hiába kérdem, választ nem kapok
Nem földi lények, ez tisztán látszik rajtuk
Szõrtelen testük, más mint én vagyok
Lebegek felfelé elmondhatatlan érzés
Fölöttem áll egy idegen ûrhajó
A fények körbe vesznek, hívogatnak engem
Némán nézem, nincs erre szó
Nem tudom honnan, érkezhettek hozzám
Hiába kérdem, választ nem kapok
Nem földi lények, ez tisztán látszik rajtuk
Szõrtelen testük, más mint én vagyok
Bent az ûrhajóban hidegek a fények
Forrása hol van, nem látható
Elõttem mûszerek és ismeretlen ábrák
Mellettem térkép, melyen bolygok láthatok
Nem tudom, honnan érkezhettek hozzám
Hiába kérdem, válasz nem kapok
Nem földi lények, ez tisztán látszik rajtuk
Szõrtelen testük, más mint én vagyok
Szörnyen fáj a fejem, zavarnak a fények
Pedig a hálószobám korom sötét
Fekszem az ágyon, rém álmok gyötörnek
Az egész testem olyan nehéz
Nem hiszem el, hogy mindez csupán álom
Hisz olyan élményszerû volt az egész
Teljesen zavart vagyok, segítségre vágyom
Lehet, hogy más is járt már, úgy ahogy én
Miért gondolod, hogy a földön van csak élet
Miért hiszed, hogy egyedül vagyunk
Miért gondolod, hogy a földön van csak élet
Miért hiszed, hogy egyedül vagyunk
Nem hiszem el, hogy mindez csupán álom
Hisz olyan élményszerû volt az egész
Teljesen zavart vagyok, segítségre vágyom
Lehet, hogy más is járt már, úgy ahogy én
Szabó Gábort hallgatva
Egy régi korongot hallgatok én
A gitár hangja a szívemig ér
A lemezen Szabó Gábor zenél
Már rég nincs köztünk most még is él
Úgy szól a húr, hogy már szinte fáj
Megdobban a szívem, úgy kalapál
Ezernyi érzés tódul felém
Sajnos elment rég többé nem zenél
Visszatérés a halálból
Összevissza ver a szívem, meghalok úgy érzem
Izzadok s a mellkasomat, görcs szorítja el
Mellettem a gépek még mutatják, hogy élek
De a monitoron vészjelzés fut, megállt a szív
Én ezt már föntrõl látom, több kéz is nyúl felém
Távolodom nem zavar a kép
Egy folyóson elindulok, itt hagyok mindent
A messzeségben hívogat a fény
Az alagút végén állnak, rég meghalt rokonok várnak
Testük nincs és mégis érzem, itt vannak velem
Körülöttem szeretet árad s ez fokozza a vágyat
Hogy lassan végre eljuthassak a fény elé
Máris pereg az életem filmje, nem könnyû szórakozás
A hibáimat újra láthatom
Nem ítélkezik senki, csak nekem fáj nagyon
Hogy a karmámban még vannak hézagok
Az utazásnak vége, zuhanok a mélybe
Egy szörnyû lökést érzek, és a testemben vagyok
A valóságot látom, átjöttem a határon
Szívgörbék a monitoron újra itt vagyok
A fájdalom a régi, testem oly elgyötört
Az orvos arcán biztató mosoly
Többé már nem félek, hisz a halál semmi más
Csak lépcsõfok más létezés felé
|
|
|
 |