Valóság vagy álom CD.

Valóság vagy álom CD címke.   Álom. mp3 letöltés Visszatérés a halálból. mp3 letöltés Vissza a fõoldalra

Lavina együttes: Valóság vagy álom? 1. Álom 3:51 2. Valóság vagy álom? 4:33 3. Ne félj! 4:24 4. Elmentél szépen csendesen 4:56 5. Létezik reinkarnáció!? 3:18 6. Kereslek 4:51 7. Nem vagyunk egyedül! 5:08 8. Szabó Gábort hallgatva 5:12 9. Visszatérés a halálból 3:48 Zene : Dérer - Görög Szöveg : Görög László Hangszerelte : Dérer József Zenei rendezõ : Görög - Dérer A felvételek a LAVINA stúdióban készültek 1996.-ban. Valóság vagy álom? CD borító   Közremûködök: Dérer József: Gitár, billentyûk, vokál, szintetizátor programok. Görög László: Ének, bassgitár, vokál. ..........SZÖVEGEK..... Álom Visszatérõ régi álmom, nyugodtan fekszem az ágyon Kívülrõl látom önmagam Olyan nagy a csend, hogy érzem, varázslat vesz körül Tudom minden sikerül Meglebben a függöny sarka, egy szellõ simogatja Átsuhanok az ablakon A lakótelep alszik mélyen, ragyognak a csillagok Repülök s boldog vagyok Sajnos csak álom ez, ébren nem érzem ezt Repülni nem tudok hiszen, nincsenek szárnyaim Csak ilyen furcsa álmaim Kihalt szinte minden utca, nincs nyitva Bár se kocsma Álmosan tekint rám a hold Lámpafény is néhol ég csak, sötétek az ablakok Úgy érzem, egyedül vagyok Én is nyugovóra térek, testembe visszalépek Nehéznek érzem önmagam Újra hallok minden hangot, az álom véget ért De nem felejtem semmiképp Gyönyörû álom ez, ébren nem érzem ezt Repülni nem tudok sajnos, nincsenek szárnyaim Csak ilyen furcsa álmaim Valóság vagy álom? Köd lepi el a folyót Már nem látszik a part Egy bizonytalan érzés, fogva tart Nem mûködik a radar A hajómotor áll Egy narancssárga fény tör a ködön át Valóság ez vagy csak álom A választ sajnos nem tudom Valóság ez vagy csak álom Kérdezem, te hátha tudod Most egy furcsa helyen vagyok Apró, szürke figurák Szõrtelen csupasz fejek, az ész megáll Bámulnak, mint egy vadat Nézésük éles, mint a kés Mikor jön már végre az ébredés Valóság ez vagy csak álom A választ sajnos nem tudom Valóság ez vagy csak álom Kérdezem, te hátha tudod Hallom, ahogy szólnak De szájuk mozdulatlan áll A szavak gondolatként jönnek át A félelmeim nagyok A testi erõ mit sem ér Kicsik mégis õk nõnek énfölém Valóság ez vagy csak álom A választ sajnos nem tudom Valóság ez vagy csak álom Kérdezem, te hátha tudod Végre lent a hajon, A köd is oszlik már Újra él a radar, a motor jár Csak bámulom a vizet Piszkos szürke lötty Pár perc alatt eltelt a délelõtt Valóság ez vagy csak álom A választ sajnos nem tudom Valóság ez vagy csak álom Kérdezem, te hátha tudod Ne félj! Különös éjszaka volt Az égen táncolt a hold Emlékszem bénultan néztem Hirtelen nagy lett a csend A tücsök sem ciripelt Szinte meghalt minden Ekkor egy hang megszólalt bennem Ne félj Mi nem bántunk téged Ne félj, ne félj Mi nem bántunk téged Ne félj, ne félj, ne félj Mi nem bántunk téged Hiába nyugtatgatott Rémülten álltam ott Bevallom nagyon féltem Hisz láttam nem is a hold A színe megváltozott Villogott furcsa fényben És az a hang még mindig szólt bennem Ne félj Mi nem bántunk téged Ne félj, ne félj Mi nem bántunk téged Ne félj, ne félj, ne félj Mi nem bántunk téged És az a hang még mindig szólt bennem Ne félj Mi nem bántunk téged Ne félj, ne félj Mi nem bántunk téged Ne félj, ne félj, ne félj Mi nem bántunk téged Egyszer csak vége lett Körülöttem megszûnt a csend Újra élt minden A fény távolodott Már nagyon messze volt De a hang még itt szólt bennem Ne félj Mi nem bántunk téged Egyszer még eljövünk érted Ne félj, ne félj Mi nem bántunk téged Ne félj, ne félj, ne félj Egyszer még eljövünk érted Nem tudom mit is láttam Megtörtént, vagy hallucináltam Nem tudom mit is láttam Megtörtént, vagy hallucináltam Nem tudom mit is láttam …………Ne félj, ne félj Megtörtént, vagy hallucináltam Nem tudom mit is láttam …………Ne félj, ne félj, ne félj Megtörtént, vagy hallucináltam Elmentél szépen csendesen Elmentél szépen csendesen Csak állok letörten nélküled Itt hagytál drága Nagymamám Hiányod borzalmasan fáj Elmentél egy õszi hajnalon Rideg falak közt kórházi ágyadon Nem foghattam le a két szemed Nem simogathattam a fejed Szívemben te még most is élsz Szépnek látlak, úgy, mint nem is rég Mond az élet miért könyörtelen Miért fosztott meg tõlem hirtelen Hogyha van reinkarnáció Közeledben élni volna jó Mert már csak ez az egy remény maradt, Hogy még egyszer újra lássalak Létezik reinkarnáció!? Biztos, hogy éltem már Nem ez az elsõ életem Oly sokszor éreztem Ez megtörtént már énvelem Vannak furcsa álmaim Forró sivatagi tájakon Olyan különös víziók Hiszen sosem jártam ott Mond, hányszor él az ember Mond, veled történt e már ilyen Mond, ugye nem ér véget az élet Létezik reinkarnáció Szeretném hinni azt Hogyha egyszer meghalok Lesz még folytatás És újra játszhatok Nem múlik minden el Egy pillanat alatt Csak a testem porlad el S belõlem valami megmarad Mond, hányszor él az ember Mond, veled történt e már ilyen Mond, ugye nem ér véget az élet Létezik reinkarnáció Kereslek Felhõk, mögé bujt el a nap, nem tündököl A fényét rég nem láttam Nincsenek ünnepnapjaim, nem látogatsz Hiába várlak téged Kereslek, hiányzol nagyon Kereslek, az eget bámulom Képzeletben itt vagy énvelem Éjszakánként rólad álmodom Hiányzol nagyon Amikor megismertelek, úgy néztél rám Perzseltél, majd elégtem Féltem, mert furcsa volt nagyon, a szõrtelen Törékeny szürke tested Kereslek, hiányzol nagyon Kereslek, az eget bámulom Képzeletben itt vagy énvelem Éjszakánként rólad álmodom Hiányzol nagyon Elmentél rég nem láttalak, hogy merre jársz Nem kapok erre választ Az arcom könny borítja el, kisírt szemem Könny fátylán téged látlak Kereslek, hiányzol nagyon Kereslek, az eget bámulom Képzeletben itt vagy énvelem Éjszakánként rólad álmodom Hiányzol nagyon Nem vagyunk egyedül! Miért gondolod, hogy a földön van csak élet Miért hiszed, hogy egyedül vagyunk Miért gondolod, hogy a földön van csak élet Miért hiszed, hogy egyedül vagyunk Bíbor leplet von reám egy felhõ Elõttem áll több apró szürke lény Mandula szemük érzelemtõl mentes Átható pillantásuk sugárzik felém Nem tudom, honnan érkezhettek hozzám Hiába kérdem, választ nem kapok Nem földi lények, ez tisztán látszik rajtuk Szõrtelen testük, más mint én vagyok Lebegek felfelé elmondhatatlan érzés Fölöttem áll egy idegen ûrhajó A fények körbe vesznek, hívogatnak engem Némán nézem, nincs erre szó Nem tudom honnan, érkezhettek hozzám Hiába kérdem, választ nem kapok Nem földi lények, ez tisztán látszik rajtuk Szõrtelen testük, más mint én vagyok Bent az ûrhajóban hidegek a fények Forrása hol van, nem látható Elõttem mûszerek és ismeretlen ábrák Mellettem térkép, melyen bolygok láthatok Nem tudom, honnan érkezhettek hozzám Hiába kérdem, válasz nem kapok Nem földi lények, ez tisztán látszik rajtuk Szõrtelen testük, más mint én vagyok Szörnyen fáj a fejem, zavarnak a fények Pedig a hálószobám korom sötét Fekszem az ágyon, rém álmok gyötörnek Az egész testem olyan nehéz Nem hiszem el, hogy mindez csupán álom Hisz olyan élményszerû volt az egész Teljesen zavart vagyok, segítségre vágyom Lehet, hogy más is járt már, úgy ahogy én Miért gondolod, hogy a földön van csak élet Miért hiszed, hogy egyedül vagyunk Miért gondolod, hogy a földön van csak élet Miért hiszed, hogy egyedül vagyunk Nem hiszem el, hogy mindez csupán álom Hisz olyan élményszerû volt az egész Teljesen zavart vagyok, segítségre vágyom Lehet, hogy más is járt már, úgy ahogy én Szabó Gábort hallgatva Egy régi korongot hallgatok én A gitár hangja a szívemig ér A lemezen Szabó Gábor zenél Már rég nincs köztünk most még is él Úgy szól a húr, hogy már szinte fáj Megdobban a szívem, úgy kalapál Ezernyi érzés tódul felém Sajnos elment rég többé nem zenél Visszatérés a halálból Összevissza ver a szívem, meghalok úgy érzem Izzadok s a mellkasomat, görcs szorítja el Mellettem a gépek még mutatják, hogy élek De a monitoron vészjelzés fut, megállt a szív Én ezt már föntrõl látom, több kéz is nyúl felém Távolodom nem zavar a kép Egy folyóson elindulok, itt hagyok mindent A messzeségben hívogat a fény Az alagút végén állnak, rég meghalt rokonok várnak Testük nincs és mégis érzem, itt vannak velem Körülöttem szeretet árad s ez fokozza a vágyat Hogy lassan végre eljuthassak a fény elé Máris pereg az életem filmje, nem könnyû szórakozás A hibáimat újra láthatom Nem ítélkezik senki, csak nekem fáj nagyon Hogy a karmámban még vannak hézagok Az utazásnak vége, zuhanok a mélybe Egy szörnyû lökést érzek, és a testemben vagyok A valóságot látom, átjöttem a határon Szívgörbék a monitoron újra itt vagyok A fájdalom a régi, testem oly elgyötört Az orvos arcán biztató mosoly Többé már nem félek, hisz a halál semmi más Csak lépcsõfok más létezés felé