 |
|
|
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
|
|
1. Elmentél szépen csendesen 4:56
2. Kiábrándultan 3:14
3. Utazni jó 3:18
4. Álom 3:51
5. Valóság vagy álom? 4:33
6. Ne félj! 4:24
7. Szabó Gábort hallgatva 5:12
8. Bulgária 4:15
9. Csak neked írjuk a dalt 3:35
10. Veled is megtörténhet egyszer 3:57
11. Dubrovnik 3:26
12. Rég volt már 2:57
13. Várj még! 3:46
14. Nem felejtem el 3:37
15. Diákszerelem 4:38
16. Nyugdíjban 3:07
17. Visszatérés a halálból 3:48
18. Halak 2:40
19. Lavina 3:04
Zene : Dérer - Görög
Szöveg : Görög László
Hangszerelte : Dérer József
Zenei rendezõ : Görög - Dérer
A felvételek a LAVINA stúdióban készültek 1990. - 1996. között.
Best of Lavina CD borító
|
|
|
Dérer József: Gitár, billentyûk, vokál, szintetizátor programok.
Görög László: Ének, bassgitár, vokál.
Görög Roland: Bassgitár, technikai zavarkeltés.
Kovács Georgina: Ének, vokál.
Balogh Noémi: Ének, vokál.
Sasköi Rita: Vokál.
Sztankay István: Hangalámondás.
......SZÖVEGEK......
Elmentél szépen csendesen
Elmentél szépen csendesen
Csak állok letörten nélküled
Itt hagytál drága Nagymamám
Hiányod borzalmasan fáj
Elmentél egy õszi hajnalon
Rideg falak közt kórházi ágyadon
Nem foghattam le a két szemed
Nem simogathattam a fejed
Szívemben te még most is élsz
Szépnek látlak, úgy, mint nem is rég
Mond az élet miért könyörtelen
Miért fosztott meg tõlem hirtelen
Hogyha van reinkarnáció
Közeledben élni volna jó
Mert már csak ez az egy remény maradt,
Hogy még egyszer újra lássalak
Kiábrándultan
Egybe folynak a napok az éjek hosszúak az éjszakák
Lassan elkopnak a szenvedélyek, nem marad pénz reá
Az életterünk egy sivár katlan
Nem hiszünk se ennek, se annak
Kérlek, mutass egy igazi álmot, egy szebb életet
Egy olyat, amire vágyom, hogy mindenem meglegyen
A sivárságot gyûlölöm
Ha tehetem, elkerülöm
Most nagyon rosszul mennek a dolgok, zavarnak az emberek
Nem találom a nyugvópontot, hol megpihenhetek
Az életem semmit sem ér
Ha tehetném, újra kezdeném
Kérlek, mutass egy igazi álmot, egy szebb életet
Egy olyat, amire vágyom, hogy mindenem meglegyen
Amiben hinni is lehet
Amiért élni érdemes
Utazni jó
Utazni nagyon szeretek én
Bejárnám a föld mindkét felét
Elrepülnék oda hol a madár se jár
Hajóval átszelném az óceánt
Egyiptomban megnézném a piramisokat
Izraelben a siratófalat
Délamerikában az Inkák városát
Északon fent a Niagarát
De ehhez sok pénz kell és nagyon sok idõ
De tudom, eljutok oda, hisz elérhetõ
Ha másképp nem megy, újjá születek
Egy gazdag családban örökös leszek
Leningrádban megnézném a fehér éjszakát
Tahitiben a sok gyönyörû lányt
Hajóval megkerülném a Horn-fokot
Pisában megmásznám a ferde tornyot
A Mont Everesten megnézném hány centi a hó
Isztambult mert ott minden eladó
Capriban a kék lagúnát
Hollywoodot s egész Amerikát
De ehhez sok pénz kell és nagyon sok idõ
De tudom, eljutok oda, hisz elérhetõ
Ha másképp nem megy, újjá születek
Egy gazdag családban örökös leszek
Tibetben a Láma csakis engem vár
Kínába, ha eljutok, nem kell kanál
Japánban láthatom a Fujijamát
Szicíliában a maffiát
Monte Carlóban a kaszinót
És ha marad pénzem San Marinót
Kipróbálnám a Finn szaunát
Megcsodálnám Rióban a karnevált
De ehhez sok pénz kell és nagyon sok idõ
De tudom, eljutok oda, hisz elérhetõ
Ha másképp nem megy, újjá születek
Egy gazdag családban örökös leszek
Hogyha egyszer megöregedek
Miamiban töltöm a telet
Élem a milliomosok életét
Az lesz bizony gyönyörû szép
Költözöm majd, mint a madarak
Üldözõbe veszem a nyarat
Éjjel partik nappal pihenés
Nem fáraszt más csak a semmit tevés
De ehhez sok pénz kell és nagyon sok idõ
De tudom, megvalósul hisz elérhetõ
Ha másképp nem megy, újjá születek
Egy gazdag családban örökös leszek
Álom
Visszatérõ régi álmom, nyugodtan fekszem az ágyon
Kívülrõl látom önmagam
Olyan nagy a csend, hogy érzem, varázslat vesz körül
Tudom minden sikerül
Meglebben a függöny sarka, egy szellõ simogatja
Átsuhanok az ablakon
A lakótelep alszik mélyen, ragyognak a csillagok
Repülök s boldog vagyok
Sajnos csak álom ez, ébren nem érzem ezt
Repülni nem tudok hiszen, nincsenek szárnyaim
Csak ilyen furcsa álmaim
Kihalt szinte minden utca, nincs nyitva Bár se kocsma
Álmosan tekint rám a hold
Lámpafény is néhol ég csak, sötétek az ablakok
Úgy érzem, egyedül vagyok
Én is nyugovóra térek, testembe visszalépek
Nehéznek érzem önmagam
Újra hallok minden hangot, az álom véget ért
De nem felejtem semmiképp
Gyönyörû álom ez, ébren nem érzem ezt
Repülni nem tudok sajnos, nincsenek szárnyaim
Csak ilyen furcsa álmaim
Valóság vagy álom?
Köd lepi el a folyót
Már nem látszik a part
Egy bizonytalan érzés, fogva tart
Nem mûködik a radar
A hajómotor áll
Egy narancssárga fény tör a ködön át
Valóság ez vagy csak álom
A választ sajnos nem tudom
Valóság ez vagy csak álom
Kérdezem, te hátha tudod
Most egy furcsa helyen vagyok
Apró, szürke figurák
Szõrtelen csupasz fejek, az ész megáll
Bámulnak, mint egy vadat
Nézésük éles, mint a kés
Mikor jön már végre az ébredés
Valóság ez vagy csak álom
A választ sajnos nem tudom
Valóság ez vagy csak álom
Kérdezem, te hátha tudod
Hallom, ahogy szólnak
De szájuk mozdulatlan áll
A szavak gondolatként jönnek át
A félelmeim nagyok
A testi erõ mit sem ér
Kicsik mégis õk nõnek énfölém
Valóság ez vagy csak álom
A választ sajnos nem tudom
Valóság ez vagy csak álom
Kérdezem, te hátha tudod
Végre lent a hajon,
A köd is oszlik már
Újra él a radar, a motor jár
Csak bámulom a vizet
Piszkos szürke lötty
Pár perc alatt eltelt a délelõtt
Valóság ez vagy csak álom
A választ sajnos nem tudom
Valóság ez vagy csak álom
Kérdezem, te hátha tudod
Ne félj!
Különös éjszaka volt
Az égen táncolt a hold
Emlékszem bénultan néztem
Hirtelen nagy lett a csend
A tücsök sem ciripelt
Szinte meghalt minden
Ekkor egy hang megszólalt bennem
Ne félj
Mi nem bántunk téged
Ne félj, ne félj
Mi nem bántunk téged
Ne félj, ne félj, ne félj
Mi nem bántunk téged
Hiába nyugtatgatott
Rémülten álltam ott
Bevallom nagyon féltem
Hisz láttam nem is a hold
A színe megváltozott
Villogott furcsa fényben
És az a hang még mindig szólt bennem
Ne félj
Mi nem bántunk téged
Ne félj, ne félj
Mi nem bántunk téged
Ne félj, ne félj, ne félj
Mi nem bántunk téged
És az a hang még mindig szólt bennem
Ne félj
Mi nem bántunk téged
Ne félj, ne félj
Mi nem bántunk téged
Ne félj, ne félj, ne félj
Mi nem bántunk téged
Egyszer csak vége lett
Körülöttem megszûnt a csend
Újra élt minden
A fény távolodott
Már nagyon messze volt
De a hang még itt szólt bennem
Ne félj
Mi nem bántunk téged
Egyszer még eljövünk érted
Ne félj, ne félj
Mi nem bántunk téged
Ne félj, ne félj, ne félj
Egyszer még eljövünk érted
Nem tudom mit is láttam
Megtörtént, vagy hallucináltam
Nem tudom mit is láttam
Megtörtént, vagy hallucináltam
Nem tudom mit is láttam …………Ne félj, ne félj
Megtörtént, vagy hallucináltam
Nem tudom mit is láttam …………Ne félj, ne félj, ne félj
Megtörtént, vagy hallucináltam
Szabó Gábort hallgatva
Egy régi korongot hallgatok én
A gitár hangja a szívemig ér
A lemezen Szabó Gábor zenél
Már rég nincs köztünk most még is él
Úgy szól a húr, hogy már szinte fáj
Megdobban a szívem, úgy kalapál
Ezernyi érzés tódul felém
Sajnos elment rég többé nem zenél
Bulgária
Napsütötte táj, meleg tenger
Bulgária hív nyaranta engem
Arra minden annyira más
Egyszerû mégis csodás
Szeretnék ott lenni újra
Tíz éve is elmúlt, hogy oda járok
Mindig ott töltöm a szabadságot
Ott mindig valaki vár
Nélküle nincs is már nyár
Szeretnék ott lenni újra
Huszonnégy órát kocsiban ülve
Érkezem meg nagyon kimerülve
De akkor sem pihenek
Órákig beszélgetek
Szeretnék ott lenni újra
A tenger felett szinte nincs is felhõ
Csak nagyon ritkán esik az esõ
Forrón perzsel a nap
A tenger lágyan megsimogat
Szeretnék ott lenni újra
Ha búcsúzni kell, elszorul a torkom
Jövõre újra eljövök, halkan mondom
De most sajnos nem utazom
Pedig várnak a barátok
Wladkó, Rossi és Daniella
Csak neked írjuk a dalt
Írjuk a dalt,…………………….Írjuk a dalt
De nem jut el hozzád nem adja le a rádió
A tévét, ha nézed……………...Ha nézed a tévét
Minket nem látsz a klipünk nem látható
Pedig mi neked írjuk a dalt, hogy te is érezd, mit érzünk,
Hogy tudd, mi összetartozunk
Csak neked írjuk a dalt
Kint, fuj a szél………………...Kint, fuj a szél
Míg engem éget a láz, hogy megmutassam, mit érek én
De nem lehet………………….Nem lehet
Bármit csinálunk, nem jut az hozzád el
Pedig mi neked írjuk a dalt, hogy te is érezd, mit érzünk,
Hogy tudd, mi összetartozunk
Csak neked írjuk a dalt
Pedig mi neked írjuk a dalt, hogy te is érezd, mit érzünk,
Hogy tudd, mi összetartozunk
Csak neked írjuk a dalt
Ha egyszer majd………………Ha egyszer majd
Velünk lesz tele a sajtó a tévé a rádió
Majd láthatod,……………….. Majd láthatod
Meghallod végre a zenénk mennyit ér
Mert mi neked írjuk a dalt, hogy te is érezd, mit érzünk,
Hogy tudd, mi összetartozunk
Csak neked írjuk a dalt
Veled is megtörténhet egyszer
Egyszer veled is megtörténhet,
Hogy elvesztesz mindent egy pillanat alatt
Elég egy örült és semmid nem marad
Segíts ha tudsz, ……………...Segíts
Segíts ha baj van
Hisz nem tudhatod ..………... Nem tudhatod
Te mikor kerülsz bajba
A nehezen megszerzett lakás, a ruháid, a bútorok
Minden apró tárgyad
Egyszóval az otthonod
Segíts ha tudsz, ……………...Segíts
Segíts ha baj van
Hisz nem tudhatod ..………... Nem tudhatod
Te mikor kerülsz bajba
A nagymama féltve õrzött fényképe
Egy kazetta mely gyermeked elsõ szavait õrzi
Sok kedves emlék mely másnak értéktelen
Segíts ha tudsz, ……………...Segíts
Segíts ha baj van
Hisz nem tudhatod ..………... Nem tudhatod
Te mikor kerülsz bajba
Igen, egyszer veled is megtörténhet
Hogy elvesztesz mindent egy pillanat alatt
De mindig számíthatsz rá, hogy lesz
Ki a kezét nyújtja és segíteni akar
Veled is megtörténhet egyszer,
Hogy elveszted mindened
Veled is megtörténhet egyszer
És semmid nem marad
Dubrovnik
Szikrázó napsütés, sok régi ház, gyönyörû cseréptetõk
Dubrovnik nekünk ilyen, mi így láttuk még, amikor arra jártunk
De ma sok golyónyom a házak falán,
Lerombolva minden mi szép volt egy éve még
Miért kell a háború nem értem én az egész mire való
Gyilkoló fegyverek és pusztulás, halott emberek
Nem lesz már semmi olyan, mint régen
Dubrovnik többé nem lesz az, ami volt
Rég volt már
Van úgy, hogy régi nyarak hangulatát keresed
Felcsendül benned egy dal, mit úgy szerettél
Próbálod elfeledni, de beléd fészkelte magát
Naphosszat dúdolgatod
Miért van így
Mert akkor voltál fiatal
Rég volt már
Mégis úgy hiányzik
Balaton part, csajozások, napfény, holdfény, szerelem
Fogtátok egymás kezét, lent a parton
Ügyetlen csókok között elhangzott egy vallomás
Míg élsz õt nem felejted el
Most hol van Õ
Azt sem tudod, hogy hívták
Rég volt már
Mégis úgy hiányzik
Most hol van Õ
Azt sem tudod, hogy hívták
Rég volt már
Mégis úgy hiányzik
Sok éve nõs vagy már és felnõttek a gyerekek
A fiad diszkóba jár a hétvégeken
Irigykedve nézed milyen gondtalan és fiatal
Amilyen már soha nem leszel
Az a nyár elmúlt
Nem lehetsz már fiatal
Rég volt már
Mégis úgy hiányzik
Várj még!
Várj még, várj még egy percet
Mielõtt elmész tõlem hagy csodáljalak, ………Csodáljalak
E képet magamba zárom
És ha nem leszel velem, majd láthatom
Nevetve búcsúzom de legbelül érzem, minden meghal
Kisétálsz életembõl s kialszik a fény
Magányos éjszakákon forgolódom, elkerül az álom
Várom azt, hogy újra visszatérj
Kérlek, jöjj vissza hozzám
Nélküled élni én már többé nem tudok………. Nem tudok
S ha eljössz maradj itt végleg
Mi csak együtt lehetünk boldogok
Gyere és olvadj el egy öleléstõl, válj most eggyé vélem
Ígérem karcsú tested, átjárja a fény
Meglátod soha többé nem érzed, hogy el kell válnod tõlem
Velem maradsz, ameddig csak élsz
Nem felejtem el
Csak ketten voltunk
Nem zavart senki
Valóság vagy álom
Nem lehet tudni
De mikor szemedbe néztem
Az csak vakított kéken
Szõke hajad és tested lángolt
Nem felejtem el azt a hotelszobát
Hoztad a tavaszt
Alig tudtam hinni
Színtiszta gyönyör
Nem lehet feledni
De olyan ritkák e percek
Elrepülnek gyorsan nincs kegyelem
Csak álmodom róla
Mert nem tudom feledni azt a hotelszobát
De olyan ritkák e percek
Elrepülnek gyorsan, nincs kegyelem
Csak álmodom róla
Nem tudom feledni azt a hotelszobát
Csak ketten leszünk
Majd nemsokára
Remélem te is
Vágysz már utána
Én már annyira várom
Számolom a napokat visszafelé
Oly lassan múlnak
Mert nem tudom feledni azt a hotelszobát
Én már annyira várom
Számolom a napokat visszafelé
Oly lassan múlnak
Mert nem tudom feledni azt a hotelszobát
Diákszerelem
Diákszerelem
Hetente mást szeretek
Diákszerelem
Felpezsdíti a szívemet
Az egyiknek vakit kék szeme volt
A másiknak csodaszép szája
A harmadiknak göndör haja és nagy dumája
Diákszerelem
Nem tudok lemondani róla
Diákszerelem
Jobb, mint a matek óra
Mert ha felbukkan a suliban egy igazi srác
Megdobban a szívem nyomban
A pulzusom vadító ritmusba kezd
Mi nem tehetünk róla
Diákszerelem
Az osztálytablón csak téged látlak
Diákszerelem
Borzalmasan vágyom utánad
Az osztályba ma egy új fiú jött
Hidd el nincs esélyed nála
Ha meglát úgyis engem akar
Minden porcikája
Diákszerelem
Hetente mást szeretek
Diákszerelem
Felpezsdíti a szívemet
Emlékszem arra mikor suliba jártam
A lányok után rohangáltam
Lekötötték minden percem
Én is mindig mást szerettem
Diákszerelem
Hetente mást szeretek
Diákszerelem
Felpezsdíti a szívemet
Nyugdíjban
Reszketõ kezek
Negyven év munka után
Elfáradt szemek
Meggörnyedt váll
Míg fiatal voltál, azt ígérték
Pihenhetsz hatvan után
Élhetsz majd gondtalanul, ha bealkonyul
Szép lesz az öreg korod
Mint egy lehulló levél
Oly árván élsz egyedül
Az élet olyan nehéz
Minden sokba kerül
Hogy segélyt kérj, úgy szégyelled
Egy ledolgozott élet után
Gondtalan itt nem leszel, örülsz, hogy létezel
Leírtak téged bárhogy is fáj
Megpihensz egy padon
S nézed a gyermekeket
Gondtalanok nagyon
Talán nekik még szép lehet
De neked esélyed sincs, hogy egyszer majd
Megváltozik az életed
Egy emberöltõ elszaladt, semmi jó nem maradt
Elvették a reményedet
Visszatérés a halálból
Összevissza ver a szívem, meghalok úgy érzem
Izzadok s a mellkasomat, görcs szorítja el
Mellettem a gépek még mutatják, hogy élek
De a monitoron vészjelzés fut, megállt a szív
Én ezt már föntrõl látom, több kéz is nyúl felém
Távolodom nem zavar a kép
Egy folyóson elindulok, itt hagyok mindent
A messzeségben hívogat a fény
Az alagút végén állnak, rég meghalt rokonok várnak
Testük nincs és mégis érzem, itt vannak velem
Körülöttem szeretet árad s ez fokozza a vágyat
Hogy lassan végre eljuthassak a fény elé
Máris pereg az életem filmje, nem könnyû szórakozás
A hibáimat újra láthatom
Nem ítélkezik senki, csak nekem fáj nagyon
Hogy a karmámban még vannak hézagok
Az utazásnak vége, zuhanok a mélybe
Egy szörnyû lökést érzek, és a testemben vagyok
A valóságot látom, átjöttem a határon
Szívgörbék a monitoron újra itt vagyok
A fájdalom a régi, testem oly elgyötört
Az orvos arcán biztató mosoly
Többé már nem félek, hisz a halál semmi más
Csak lépcsõfok más létezés felé
|
|
|
|
